2012. április 28., szombat

2. nap 80-10-10 arányon

A tegnapi napot is sikeresen teljesítettem. (kép internetről)
  • Étkezés,
  •  sajnos nagyon könnyű átlépni azt a bűvös 10-10 % os arányt. Korábban sem tudtam nagy mennyiséget megenni és főleg utána megemészteni az ízletes és csábító nyers sütikből, és zöldséges magtortákból, melyek nagy része olajos mag. Egy szelet ilyen finomság 2-3 napra adott feldolgozni valót az emésztésemnek. De azért pár szem mandula paradió stb elfogyasztása nem volt probléma, és a zöldségeken is lehetett pici olajos öntet. De hogy ez az általam picinek gondolt adag, valójában ebben a rendszerben egyáltalán nem számít kicsinek azt nem gondoltam volna. Korábban kimértem a Cronométerben ez 25-30 % volt. Most nagyon be kell osztani, hogy avokadót eszem, vagy olajat teszek a salátára, vagy kendermagot a reggeli zöld turmixba.
  • Különben ha nem félek attól a beidegződéstől hogy a banán hízlal (féltem de dolgozom rajta) akkor nincs éhség érzet, fizikai értelemben, ezt kijelenthetem.
  • Mozgás  
  • Erre mostanában alig van időm. Január óta intenzívebb a meditációs gyakorlatom, melyhez több pranayama és aszana gyakorlás is kell, így a szabadban mozgással tölthető időm nagyon kevés. (de már csak egy hónap és jön néhány lazább hónap ami nagyon jó lesz)  Ezért tegnap az esti programomat úgy terveztem, hogy nem autóval, hanem BKV val  indultam útnak, hiszen ez legalább 20-20 perces gyaloglást jelent visszafelé jó kis emelkedővel, és finom orgona illattal.
  • Érzelmek 
  • Hát igen ezek szépen jönnek elő. Az a csoport mellyel havonta egy hétvégét együtt töltünk meditációs gyakorlással mesélt tegnap este az elmúlt hétvégéről, melyen sajnos nem lehettem ott. Ez különben is úgy tűnik egy fájó pont még bennem, hogy néha meg kell alkudni, és ilyen vén fejjel sem tehetem azt amit igazán szeretnék. 
  • Aztán tegnap mesélték, hogy üresen hagyták az ágyamat is amitől teljesen elérzékenyültem. Pláne azoktól a gyakorlatokról melyet a pszichológus végzettségű vezetőnk bemelegítőnek szánt s amit a nő társaim zöme végig sírt ((::       (valószínű sokaknál lehet konfliktus a családdal ezek miatt a külön utak miatt, mely a legjobb felé vezet, de aki nincs ebben vagy nem érdekli az nem lát mást mint havi másfé két napos eltűnést a család életéből) 
  • Csináltak egy bábut, mely saját magunkat jelképezett, s mögé állva egy családtag nevében kellett önmagukról beszélni. Pontosan arról hogy ez a családtag miért büszke arra hogy mi jógázunk és ezeket a hétvégéket ezzel a gyakorlással töltjük, s hétköznapokban is hajnalban és késő este igyekszünk a gyakorlásra időt szánni. Hát elképzeltem persze azóta többször is, hogy mi lett volna ha ott vagyok. Élő családtagot nem is találtam aki ezért büszke lenne rám. Érdekes mert nem is gondoltam úgy, hogy bármiért is büszkének kellene rám lenniük, bőven elég a tudat, hogy én tudom hogy hová és merre tartok. De azért ez nem esett jól, na aztán mégis találtam valakit aki mögém állt és csupa szépet és jót mondott. Na persze hogy az Apu volt, s hogy ezen még ennyi év után is elérzékenyülök az meg igazán megdöbbentett. 
  • Hát nemhiba mondják a bölcs jógik, hogy ha az érzelmeid ura vagy akkor a világ ura vagy. Nem szeretnék a világ ura lenni, de örülnék ha saját elmém tisztább lenne s uralni tudnám jobban. Úgy vélem azért lökdösött engem most az élet a 80-10-10 felé, hogy tisztítsam, vékonyítsam ezt a réteget.
  • Mentálisan
  • Stabil kiegyensúlyozott meditáció a jutalma ez erőfeszítésnek. A sok gyümölcs létrehozza azt a satvikus minőséget amely nagyon támogatja ezt a folyamatot. Ezt már észrevettem az első nap utáni reggelen is. Sokkal mélyebb a gyakorlásom. Ez fog átsegíteni remélem az érzelmi hullámvölgyeken, ez az ami miatt érdemes kitartani és csinálni.

2 megjegyzés:

Sütő Mónika írta...

De örülök Neked!:) Szuper, hogy eljársz havonta erre a hétvégi jógás töltekezős tisztítós önismereti...dologra! Szívesen veled tartanék..., na de a család...
Én is elkezdtem jógázni úgy 3 hónapja heti 2x járok, na meg futok is. Kaptam egy kerékpárt így próbálok többet 2 kerekezni 4 helyett...
Jó olvasni, hogy nyersezel, meg az élményeket, ösztönöz és erőt ad, köszönöm! Már nagyon hiányoztál!:)

SzászErika írta...

Tényleg? De jó, heti kettő az már nagyon jó. Vigyázz a futás utáni nyújtásokkal, én ezt régen elhanyagoltam, most néhány ásanában érzem a hátrányát.
Nekem is hiányzik, egy jó beszélgetés, nem is néztem hogy mikor lesz a havi összejövetel Gittánál. De a május az biztosan nem jó. Addig marad a virtuális és egyéb ::)) kommunikáció. Öllek én is.