Olvasmányaim

Érdekes, nem is emlékszem mikor vettem meg ezt a könyvet, de mivel 2000- ben jelent meg, szerintem vagy még abban az évben vagy 2001-ben. Teljesen lenyűgözött már akkor is, mégis elképzelni sem tudtam, hogy én ezt valaha megvalósítsam. Úgy látszik meg kell érnie minden változásnak.
Érdekes újra olvasni a Test-Szellem - Lélek kapcsolatáról írottakat. Más ezt most saját tapasztalatként megélni is. (Örök hála a Jóga Mestereimnek és a Guru vonalnak érte)
Most ismét ez lett a bibliám, (az Enzimtáplálkozással együtt) bár tudom, hogy sok élő ételes könyv kapható. Hozzám ez az irány-arány áll a mostani állapotomban a legközelebb. Kevesebb az édességekből, aszalványokból, sokkal több a zöld-zöldségekből.

Jó hogy igaz a mondás mindig mindennek eljön az ideje. Úgy látszik 20 éve tartó bolyongásom és keresésem nem volt hiába való. Már 35 évesen kerestem az egészséghez vezető utat, így még találkozhattam Oláh Andorral és Ferencsik Pista bácsival, a sort sorolhatnám, sokan már nincsenek  az élők sorában. De mindenkitől kaptam és tanultam valamit, köszönet  minden Tanítónak és tanításnak.

Kukapozitív avagy rosszul sikerült receptek

Nem tudom ki hogy kezdte.Régebben minden receptet szó szerint követtem, aztán mivel szereztem az évek során tapasztalatot, és kicsit hobbimmá is vált a főzés sokat improvizálok.

Ezt alkalmaztam pénteken a konyhában, sajnos kevés sikerrel. Zellerszárat aprítottam lenmagos lepénybe és olyan keserű lett, hogy ki kellett dobnom. Nem túl jól sikerült már 1-1 salátaöntet és krékerre való kencém sem. Mert nem használtam a recepteket. Valószínű ezt is előbb újra kell tanulnom. Milyen zöldségből mennyi hová kerülhet, mihez milyen fűszer való stb. Mert nem akarok rossz ízű ételeket enni, tudom hogy annak nem lenne kedvező következménye.

Szerencsére receptem van bőven, csak használni kell őket.Minimális eltéréssel a tanulási szakaszban.

Élő ebéd

Még mindig lenyűgöz ezeknek az ételeknek a sokszínűsége, és az hogy ezzel a tál étellel úgy jól tudok lakni, hogy délután 5-6 ig eszembe sem jut az, hogy éhes vagyok, mit kéne enni, na nem azt nem kéne, vagy mégis? Lehet hogy csak nekem ismerős közelről ez az állandó harc, de ezt mintha most elfújták volna. Annyival ettem többet mint a képen látható, hogy elfogyasztottam az emeletes szendvicsem, kevésbé fotogén széleit és aszalt csicsókát és cukkinit ettem még mellé.

Semmi különös a nyers lucernacsíra jól látszik, alatta nyers csicseriborsó humusz cukkini lepényen, na és ebből 3 emelet ::))

Ami nekem nagyon ízlik, ( valószínű azért mert évekig éltem shusin) a shusi nyers változata, de ebből most csak ennyi maradt. Legközelebb szebb fotókat és receptet is közlök hátha érdekel valakit.

180 fokos fordulat

Látom egy éve nem írtam, aztán ma ahogy újra beüzemeltük ezt a szép kis edényt eszembe jutott, mennyi minden változott az életemben az elmúlt egy év alatt.

Akkor makrobiotika híveként, most inkább nyers ételek szerelmeseként savanyítottam. Még jó hogy vannak állandó pontok mert néha én sem tudom követni magam ::))

A legeslegjobb persze Emma érkezése volt, (remélem ez megbocsátható egy első Unokás Nagyinak)

De itt a nagyobb arányú nyers étel fogyasztásomról, és annak rám gyakorolt hatásáról szeretnék majd írni, mely sokat segített a túlevési rohamok elhagyásában.. Nem erőszakkal, hanem mert az élő enzimek ilyen csodás hatásúk az emberi szervezetre.

Rengeteg jobbnál jobb magyar és külföldi nyersételes blog van. Őket ajánlom főleg. Én csak azokat a receptjeimet fogom itt közzé tenni, melyek a makrobiotikus elemeket, indiai fűszereket tartalmaznak. Na és már fejben elkészült egy két zöldséges recept melyet jó nevű  gasztrobloggerektől tanultam ::))

Káposzta savanyítás

Mivel ősszel és télen alap ételünk a természetes módon készített, erjesztett savanyú káposzta, ezért évek óta próbálkozom a házi előállítással. Idén lett tökéletes a recept. De nem annyira a recepttől, hanem két eszköztől lett az.

Az első az edény: mezőgazdasági boltokban beszerezhető kőedény, pici peremmel a nyakán, ahol mindíg víznek kell állnia. Kapható 5 és 10 literes változatban is.
Íme:


A másik fontos eszköz egy olyan gyalu mely nagyon vékonyra szeli a káposztát. Nekem ezzel évek óta gondom volt, piacokon vásárokon árult gyalukat néztem néhányat meg is vettem, de mind vastagra szelte a káposztát, így nem lett az a minőség, állag amit vártam a saját káposztámtól. Tavaly felvilágosítottak, hogy igazából ipari káposztagyalu létezik, rengeteg pénzért, tehát inkább vegyek gyalult káposztát és azt savanyítsam (Vecsésen októberben szinte minden háznál árulnak gyalult káposztát).
Igen ám de én szerettem volna bio káposztát használni, azt meg nem árulják gyalulva. Idény nyáron érkezett a megoldás egy állítható pengéjű porcelán késes kézi gyalu formájában, melynek legkisebb 0,5 ös vastagságú hézag állításánál pont olyan lett a végtermék amilyenre évek óta vágytunk.

Ez a típus bár nekem ajándék volt tudom, hogy nem olcsó, de azóta több féle márka elérhető és láttam már 2-3 eFt ért is. (ja és az ujjaira mindenki vigyázzon, mert nagyon éles a pengéje, azért van hozzá a műanyag védő)
Ime:


Ezen kívül kell még persze lehetőleg bio káposzta melyhez kilónként 2,5 dkg sót kell adni. Ízesítés általában egyéni, de torma, birsalma, csombor általában jót tesz az ízének. Rétegenként ököllel, vagy döngölőfával addig ütjük,míg levet ereszt a káposzta. 20 fokos helyen kell tartani általában 1 hét amikor már fogyasztható. Az edény szájánál a vizet naponta pótolni kell.